Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


cordobes1-historia-elejehez-melle-a2-kepet.jpg

Pero Pelea Cordobes

historia-elejehez-egyutt-az-1keppel.jpg  
 

A "Ringek királya"-ez a félelmet nem ismerő harcos volt a szilárd genetikai, alapja a Martinez család által kitenyésztett "DOGO ARGENTINO "- nak.

A cordobai harci kutya ősei Ázsiából származnak, történelmük visszanyúlik egészen az ókorig.

Ezek az ősök , a "hatalmas termetű, nagyfejű és erős pofájú molosszusok", a föníciai kereskedők révén jutottak el a görög gyarmatokra majd onnan Angliába.

Az első masztínók ősei ezek, nevüket Molosszosz szigetéről kapták. A görög és asszír seregek hadjárataikon, félelmetes fegyverként használták őket. A csapatok előtt jártak részben azért, hogy őket érje az első nyilzápor, másrészt, hogy felderítsék az ellenséges hadállást. Az ebeket gyakran késekkel kivert koloncokkal, nyakörvekkel látták el, s amikor a kucordobes_clip_image004.jpgtyákat az ellenséges lovasság közé vetették, iszonyú vérengzést végeztek.

Anglai, római megszállása alatt a britek"hatalmas ilyesztő harci kutyákkal" mentek a csatába. Egyes feljegyzésekben "szamárnagyságúaknak és oroszlánvadságúaknak"írták le, megemlítvén, hogy egy-egy ilyen kutyát több katonának kellett felvezetnie és kordában tartania. A rómaiakat lenyűgözte a kutyák bátorsága, és hatalmas tenyészeteket hoztak létre. Hódításaik során, a légiók ahol csak megvetették a lábukat, ott kutyáik új fajtáknak lettek szülőattyaik, ahogy keveredtek a helyi fajtákkal.

A középkorban, a modernebb hadvezetés során, a harcikutyák szerepe megszünt. Arénákban harcoltak medvék, tigrisek, oroszlánok, majmok és gladiátorok ellen. Kolumbusz 1493-ban, második útjának 17 hajóból álló flotta élén vágott neki Amerikának. Zsoldosokkal, papokkal, fegyverekkel és a jól bevált molosszus kutyákkal. Egyházak és nemzetek harcoltak egymással a hatalom és az aranyért. A hódítók nagy hasznát vettek kutyáiknak a harcokban. A korabeli krónikák olyan kutyákról írnak, melyeket arra tanitottak, hogy feltépjék az indiánok hasát. Szegény bennszülöttek féltek is a fenevadaktól, hisz sosem láttak meg ilyen "szörnyeket". 1573-ban, Jeronimo Luis Cabréra megalapította Cordoba városát és embereivel letelepedett. Tolvajok és kalandoroktól hemzsegett akkoriban a nyugat, az igazságszolgáltatás szinte cordobes_clip_image002_0000.jpgnem is létezett. Mindenki magára volt utalva, ha elhagyták otthonukat, családjukat féltek magukra hagyni. Nem bízhattak senkiben, csak hűséges kutyáikban. Megvesztegethetetlen testőrei voltak gazdáiknak, biztos pont, egy olyan időszakban, mikor testvér testvért ölt az aranyért. Évek múltán, lassan elcsitultak a kedélyek, mindenki megtalálta a maga helyét. Az emberek megengedhettek maguknak egy kis szórakozást. Régi hazai, spanyol szokás szerint, bika-és kutyaviadalokat szerveztek. Hatalmas pénzek cseréltek gazdát, minden este folyt a küzdelem. A városok apraja-nagyja, gazdagok és szegények drukkoltak és fogadtak a kutyákra. Egyes bajnok kutyák csillagászati összegekért cseréltek gazdát. Pároztatásuk nem küllemük de munkájuk alapján történt. Bajnokokat fedeztettek bajnokokkal.

Ezek nagytestű izmos kutyák erősek, de aránylag lassúak voltak. Angliában akkoriban buldogokat kereszteztek terrierekkel, hogy kombinálni lehessen a legtöbb bátorságot a legkevesebb fizikai energiával. A testtömeg kisebb lett, így fokozták a robbanékonyságot. "Az állat azonban, sem igazi terrier, sem igazi buldog nem volt, hanem egy megalkuvást nem ismerő keverék".

Ilyen Bull-terrier típusú kutyákat hozattak Angliából és keresztezték a helyi kutyákkal.

Így alakult ki a PERO PELEA CORDOBES.

 

Az ilyen keresztezésekből született egyedek hamar népszerűvé váltak, hisz kisebb méreteik ellenére szinte mindig legyőzték a hatalmas helyi bajnokokat. A cordobaiak hősként tisztelték őket bátorságuk miatt.

"Az egyik ilyen kutya bármivel szembeszáll, medvével, oroszlánnal és addig nem engedi, míg övé nem lesz a győzelem, vagy el nem pusztul!"

"Ezek a kutyák csak 30 kilót nyomtak és minden küzdelemből, győztesen kerültek ki!"

"Elszántan harcol, ritkán ugat, szinte nem is morog, csendben és szemből támad!"

A XVIII.szászadban nagy divattá váltak az alanóknak nevezett ősi kutyák. a világban hírük ment hatalmas erejük és páratlan bátorságuk ,akkor Alanókat vittek Amerikába és Európa több országába is,mint Franciaország,Németország és Anglia,stb.,annak érdekében,hogy saját fajtáik gyengeségeit erősítsék az Alanókkal.

Még a nemzetközi sajtó is visszhangot adott annak a ciknek,ami a Britt sajtóban jelent meg 1873-ban és egy Alanóról írnak,mint félelmet nem ismerő „bika lefogó kutya”,aminek nagyon erős állkapcsa van,hogy tartani tudja ellenfelét.
És még két szóban jellemezte,amit akkor látott egy Spanyol nemzeti ünnepen,”az Alano a fejénél ragadja meg az áldozatát és tartja azt,és immunis a fájdalomra.”

Az alanorol feljegyzesek sok szaz eve vannak, igy valoszinu, hogy Europából vittek alanokat az amerikai kontinensre is es ezek a kutyák is nagy hatással voltak a cordobai viador eb kialakulására, az argentn dog őse.

A régi nagy argentín tenyésztők és vadászok egyertelműen állítják, hogy az eredeti dogo az 80-90 szazalekban cordobai es csak nehany mas kutya fajtat  hasznaltak a dogo letrehozasaban.

A cordobai az egy tipust kepviselt nem egy homogen "fajtat", mivel akik munkakutyakat es bunyos kutyakat tenyesztettek a cordobai, ahogy anno az alano is egy bizonyos tipusu kutyat jelentett, de nem fajtiszta kutyafajtat.

ezek a kutyak a 19-20 szazadban "kialakult" helyi bunyos kutyak voltak, amiket persze hetkoznap sokmindenre hasznaltak, de hetvegente meccseltek a kutyak es, hogy melyik kutya fedezett, es melyiket, azt a munkaban es a bunyoban valo helytallas alapjan dontottek el, nem a szor szin es marmagasság volt mérvadó. erre nem is volt szukseg, mint ahogy displazia szuresre sem, mert az a kutya amelyik rossz anatomiaju, rossz mozgasu, es ezert hamar el is faradt, az nem volt sikeres egyik teruleten sem.

 

cordobes_clip_image002.jpg

Az akkori tenyésztők a küzdőszellemet tisztelték,
és sokszor bocsátották esélytelen harcba kutyáikat. Egy-két kutya
medve ellen, nagymacskák kutya ellen, itt már nem a győzelemről
szólt a verekedtetés, hanem a küzdőszellemet nézték és tisztelték.
Ugyanez vonatkozott az emelt fővel kikapott kutyákra is, azokat nem
nézték le, csak volt jobb náluk, amenyiben a győztes kanhoz nem
fértek hozzá fedeztetés céljából, akkor az a "vesztes" kan is megfelelt, amelyik "emelt fővel" kapott ki!
(Az "emelt fő" : a kutya mentális, temperamentumi állapotára vonatkozik. Ha két kitűnő küzdőszellemű kutya került össze, ráadásul hasonló felépítéssel. Akkor a testi erő ,a fizikai állapot volt a döntő. A végeredmény volt a döntő de az akkori embereknek volt szemük ,hogy lássák a részleteket. Kemények voltak de nem igazságtalanok. Ezért felelt meg a "vesztes " kutya is ,ha a nyerteshez nem férhettek hozzá.) Azonban ha egy kutya, küzdelem nélkül feladta, azonnal és könyörtelenül kiesett a kegyeikből.

Ebben az időszakban a "fajta" megjelölése inkább a kutya hasznosságára utalt és nem a származására.

Tehát Pero de Pelea Cordobes volt az a kutya, amely helyt állt a ringben. Fajtatisztának pedig, az számított, amelynek az ősei is mind kiváló harcosok voltak. De azonban külsőre nem kellett nagyon hasonlítaniuk egymásra. Nem volt a fajtának standardja. Akkor nem létezett törzskönyv , számon tartották de maximum 2-3
generációra visszamenőleg, nem is volt igazán fontos, csak a jelen és adott kutya .

Általában sötétebb színű szőrzettel rendelkeztek, de mivel a keresztezéskor felhasznált terrierek legtöbbje fehér volt, egyre több fehér jel jelent meg a viador kutyákon, sőt akadtak teljesen fehérek is. A cordobai harcosról legendák születtek, egy olyan korban, amikor a kutyaviadalok a reneszánszukat éltek. Az emberi brutalitás és feketelelkűség egy tökéletes katonát hozott létre. Egy olyan teremtményt, amelynek a harc az élete, akció közben nem ismer fájdalmat. Sorozatosan történtek meg olyan esetek, hogy a "tenyésztők" veterán szukáikkal, kis bemutatót tartottak. Ráengedték a bikára, s mikor fogást talált, elkezdték csonkolni, hogy ezzel bizonyítsák szívósságukat. Volt mikor mind a négy lábfejét levágták, és a kutya addig tartotta, míg el nem pusztult. Persze a helyszínen voltak az eladásra szánt kiskutyák, amelyek hatalmas összegekért el is keltek az őrjöngő tömegben

Porubszky Péter

www.dogo-argentino.sk

cordobes_clip_image006.jpg cordobes_clip_image003.gif

 cordobes_clip_image008.jpgcordobes_clip_image010.jpg

 

cordobes_clip_image004.gif

 

cordobes_clip_image011.gif

 

 

 

 

 

cordobes_clip_image014.jpg

 

cordobes_clip_image015.jpg

 

Terrierek tesztelése egy adott időn belül hány patkányt öl meg

 

 

 

cordobes_clip_image012.jpg

cordobes_clip_image013.jpg

 

dog-warriors-on-their-way-to-the-new-world.jpg

 

molosso-1-.jpg